1. És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába. (Mát. 4:13) 2. És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid. 3. És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól. (Márk. 2:7) 4. És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? (Mát. 12:25;Ján. 2:25) 5. Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj? 6. Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza. 7. És az felkelvén, haza méne. 8. A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek. 9. És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt. 10. És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz. 11. És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? (Márk. 2:16;Luk. 15:2) 12. Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. 13. Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, + hanem a bűnösöket a megtérésre. (Hós. 6:6;1 Sám. 15:22;Mát. 18:11) 14. Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek? (Luk. 18:12) 15. És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a vőlegény? de eljőnek a napok, a mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak. (Ján. 3:29) 16. Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz. (Márk. 2:21;Luk. 5:36) 17. Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad. (Márk. 2:22;Luk. 5:37) 18. Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik. (Márk. 5:22;Márk. 5:43;Luk. 8:41;Luk. 8:56) 19. És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt. 20. És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét. 21. Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. (Mát. 14:36) 22. Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. (Márk. 5:34;Márk. 10:52;Luk. 7:50;Luk. 8:48;Luk. 17:19;Luk. 18:42) 23. És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot, 24. Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt. (Ján. 11:11;Ján. 14:25) 25. Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt. 26. És elterjede ez a hír abban az egész tartományban. 27. És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia! 28. Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram. 29. Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint. (Mát. 8:13) 30. És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja! (Mát. 8:4) 31. Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban. 32. Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma embert hozának néki. (Mát. 12:22;Mát. 12:24;Luk. 11:14;Luk. 11:15) 33. És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben! 34. A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. (Mát. 12:24) 35. És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között. (Mát. 4:23;Márk. 6:6;Luk. 13:22) 36. Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül + való juhok. (Mát. 14:14;Márk. 6:34;Ezék. 34:5) 37. Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. (Luk. 10:2) 38. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.