1. Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! (Zsolt. 33:1) 2. Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel. 3. Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. (Zsolt. 86:8) 4. A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. (Zsolt. 24:1;Zsolt. 24:2) 5. A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták. (1 Móz. 1:9;1 Móz. 1:10) 6. Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! (Zsolt. 100:3) 7. Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát. (Zsolt. 79:13) 8. Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában: (2 Móz. 17:1) 9. A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. (2 Móz. 6:17;2 Móz. 6:21;2 Móz. 6:10;2 Móz. 6:22;2 Móz. 6:23) 10. Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat! (4 Móz. 14:22;4 Móz. 14:34;Zsid. 3:17) 11. A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére. (4 Móz. 14:21;4 Móz. 14:23;Zsid. 4:3)